Napjainkban gyakran lehetünk tanúi annak, hogy a kifutók agárszerűen vékony női modelljei mellett egy újfajta női testideál van kibontakozóban: a fitness, a wellness világában élő, a jól ápolt, edzett test jegyeit magán viselő nő. Ez a típusú nőideál hasonló testi jegyeket mutat a férfiak atlétaideáljával (ld. később) megőrizve a másodlagos női nemi jellegek dominanciáját. A testkép e modern zavarát testépítő nők körében írta le 2000-ben Gruber és Pope és testépítő típusú evészavarnak nevezték el. (3) (Az interneten elsősorban exorexia néven írnak róla)
Ezek a nők minden erejükkel küzdenek a női testre jellemző zsírtömeg, zsíreloszlás ellenen, helyette izomtömegük maximalizálására törekszenek. Eközben szüntelenül aggódnak attól, hogy zsírtömegük megnő, vagy veszítenek az izomtömegből. Ezért mereven ragaszkodnak egyfajta szigorú étrendhez: legalább ötszöri étkezés, szabályos menetrend szerint, például 3 óránként. Minden étel magas kalória-, magas fehérje- és alacsony zsírtartalmú élelmiszerből vagy táplálék-kiegészítőből áll. A beteg jelentős mennyiségű időt és pénzt fordít arra, hogy ezeket a speciális ételeket beszerezze, elkészítse és elfogyassza.
A szálkás test az önértékelés egyetlen igazi forrása, ezért a beteg gyakran felad társas szórakozásokat, mert azok megzavarják az étrend összeállítását vagy az étkezés időpontját. Gyakran utasítanak vissza baráti összejöveteleket vagy éttermi vacsorákat, hogy tartani tudják a kényszeres gondossággal kiszámolt kalóriákat és mennyiségeket. Általában otthon, maguk készítik el a pontos terv szerint összeállított és kiadagolt ételeket, becsomagolják, étkezési rendjük szerint meghatározott időben fogyasztják el azokat. Ha a megtervezett rutint valami félbeszakítja, akkor intenzív szorongást élnek át. Valószínűleg a diéta következtében kialakult alacsony testzsírtömeg okozza a gyakran kialakuló amenorrhoeát. Ezt a zavart tehát a speciális étrendre és a testedzésre való extrém beszűkültség és a kényszeres rítusok jellemzik. A férfi izomdiszmorfiához hasonlóan jellemző az erőteljes edzés, attól eltérően azonban nem az edzés, hanem az étkezés van az élet és a fantázia középpontjában.
A testépítő típusú evészavart mutató nők preferálják a férfias öltözködést, a férfiakra jellemző szokásokat, tevékenységeket, hobbikat, játékokat, férfias munkakört vállaltak. Ugyanakkor azonban jól érzik magukat nőként, vagyis nincs kifejezett nemi identitászavaruk.
A testépítő típusú evészavar hátterében tehát a média- és reklámvilág hatásán kívül figyelembe kell venni azt is, hogy a nemi szerepek és szerepviszonylatok az elmúlt fél évszázadban gyökeres változáson mentek keresztül. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a teljesítményorientáció is felsorakozott a hagyományos női nemi szerepek mellé; ez a nők felé irányuló egyre nagyobb elvárásokban nyilvánult meg.
Azonban ha tekintetbe vesszük, hogy a nemi szerepek reciprok és komplementer jellegűek, akkor szinte már kézenfekvőnek tűnik, hogy a női nemi szerepek változásai idővel automatikus változást idéznek elő a férfi nemi szerepekben is. A nemi szerepváltozások pedig jól nyomon követhetők a testideálok változásaiban is. Nem csoda hát, ha az eddig szinte kizárólagosan nőkre jellemző táplálkozási- és testképzavarok mellet kialakult egy új férfiakra jellemző zavar is.