A pszichoszomatika a testi betegségek hátterében megbúvó lelki tényezőkkel foglalkozik. A pszichoszomatikus zavarok közös sajátossága, hogy többféle ok együttesen játszik szerepet kialakulásukban, de a lelki tényezők, a stressz kulcsfontosságúak a betegség keletkezésében, kiújulásában és súlyosbodásában. Amikor stresszről beszélünk, akkor általában a rohanó életmódra, munkahelyi túlterhelésre gondolunk, pedig a magánéletben párkapcsolatokban is van számtalan olyan stresszforrás, ami betegséghez vezethet. Ha pedig így van, akkor ennek a gyógyulás, gyógyítás során is meg kell nyilvánulnia.
Minden orvos egyetért abban, hogy a hatékony gyógyítás - amennyire ez egyáltalán lehetséges - a betegség okát próbálja meg kiküszöbölni. Éppen ezért, a pszichoszomatikus betegségek esetén a hagyományos gyógyítás önmagában rendszerint nem elegendő. A hagyományos, akadémikus gyógyítás ugyanis a csak a testet, a szerveket, a betegséget veszi célba, s egyre újabb és hatékonyabb gyógyszerek segítségével próbálja meg helyreállítani az egészséget. Kizárólag gyógyszeres kezeléssel azonban gyakran nem születhet tartós eredmény, hiszen ez a szemlélet a betegséget provokáló, kiváltó lelki tényezőket figyelmen kívül hagyja.
A pszichoszomatikus zavarok megfelelő gyógyítása tehát midig többirányú. Természetesen magában foglalja a szervi károsodás biológiai szintű - tehát gyógyszeres, vagy ha szükséges, akár sebészi - gyógyítását, de ezzel egyenértékű szerepet kap a pszichológiai segítségnyújtás is. Mivel a pszichoszomatikus betegségek rendszerint krónikusak, vagy legalábbis kiújulásra hajlamosak, s ezért átszövik a beteg életvezetését, környezetéhez való viszonyulását, a gyógyításnak fontos szerepe van a rehabilitációban, a beteg számára megfelelő, személyiségének kiteljesedését biztosító életminőség biztosításában.
Ez a komplex megközelítés teszi lehetővé, hogy a beteg ne csak gyógyuljon, hanem meggyógyulhasson.