Természetgyógyászati állapotfelmérő módszerek

Természetgyógyászati állapotfelmérés vagy diagnosztika az orvosi diagnosztikához képest, kiegészítő, de nem helyettesítő információkkal szolgál.

A természetgyógyászatban végzett állapotfelmérésekkel, alternatív vizsgálómódszerekkel általában nem betegséget diagnosztizálunk.
Akkor hát mi értelme elvégezni ezeket a vizsgálatokat?  Milyen információkat szerezhetünk?
Az alternetív diagnosztikával általában az egészséges szervezethez képest mutatkozó hiányokat és többleteket, alulműködéseket és túlműködéseket, szabályozási zavarokat mutatjuk ki. Olyan eltéréseket, tendenciákat, amelyek az adott pillanatban még nem tekinthetők betegségnek, azonban egy idő után betegséghez vezethetnek.

Persze gyakran előfordul, hogy az állapotfelmérés már kialakult betegséget, vagy annak gyanúját veti fel, ilyenkor a diagnózist más – az akadémikus orvoslásban is elfogadott – módszerekkel (labor, röntgen, ultrahang vizsgálat, stb.) meg kell erősíteni.

Az orvosi diagnosztika és a természetgyógyászati állapotfelmérés kölcsönösen kiegészítik egymást.

  • Az orvosi diagnosztika pontosabb, egyértelműbb választ ad, de általában csak egy körülírt területről, szervről, és csak akkor, ha a betegség már kialakult.
  • A természetgyógyászati állapotfelmérések a szervezet egészéről alkotnak véleményt, és sok esetben már jóval a betegség kialakulása előtt rá tudnak mutatni olyan tendenciákra, amelyek betegséghez vezethetnek. Másrészt magyarázatot adhatnak olyan tünetek, panaszok hátteréről, amelyek még nem érik el a kimutatható betegség határát, ezért az orvosi vizsgálatok esetleg nem vezetnek diagnózishoz.

További különbség, hogy – az orvosi diagnosztikával ellentétben az állapotfelmérések során általában a hozzátartozó is jelen lehet (természetesen csak a beteg beleegyezésével), és felteheti kérdéseit.

Kiknek ajánlott elvégezni alternatív állapotfelmérő vizsgálatokat?

  • A teljesen panaszmentes, tünetmentes, egészséges személyeknek, ha fontos érték számukra az egészség, és szeretnének képet kapni szervezetük általános állapotáról.
  • Egészséges, de időnként különböző panaszokkal küzdő személyeknek, hogy megtudják, hol van szervezetükben a „leggyengébb láncszem”
  • Fokozott stresszterhelésnek kitett egészséges személyeknek, hogy megtudják, hagyott-e már nyomot a stressz a szervezetükben.
  • Azoknak, akik sejtik, hogy életmódjuk nem a legideálisabb, és tudni szeretnék, hogy ez hagyott-e már nyomot a szervezetükben
  • Azoknak, akik életmódváltás előtt állnak, és keresik a számukra legmegfelelőbb utat
  • Azoknak, akik már változtattak az életmódjukon, és tudni szeretnék, hogy a változással elérték-e a kívánt eredményt?
  • Régebb óta fennálló panaszok esetén, ha az orvosi kivizsgálás nem találta meg az okot a panaszok hátterében.
  • Krónikus betegség esetén a lefolyás ellenőrzéséhez, a gyógyulás megítéléséhez
  • Azoknak, akik valamikor daganatos betegségen estek át, folyamatos – megterhelés nélküli – ellenőrzés céljából.

Természetes, hogy a vizsgálati lelet önmagában kevés, konzultáció nélkül nem érdemes elvégezni. Legjobb, ha olyan orvossal konzultálunk, aki mind az orvosi, mind az alternatív vizsgálati módszerekben jártas.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a kiegészítő állapotfelmérő eljárások nem helyettesítik a labor- vagy röntgenvizsgálatokat. Nagy előnyük azonban, hogy sok esetben már a betegségek kialakulása előtt megtudhatjuk, hogy mi zajlik a szervezetünkben, mire kell odafigyelni, min érdemes változtatni. Másrészt hozzáértő orvos-természetgyógyász számára megkönnyítik a nehezen diagnosztizálható állapotok megítélését, az egyes tünetek közötti összefüggés megértését, s így eredményesebbé válik a gyógyítás is.