A mozgásszervi elváltozások, panaszok bármely izületet érinthetik, leggyakoribb azonban a gerinc betegsége. A felegyenesedés, két lábon járás miatt ugyanis testünk egész terhe gerincünkre nehezedik. Túlterhelés, tartáshiba vagy rossz mozdulat esetén megbomlik a csontok, izületek, izmok és idegek kényes egyensúlya, az izmok megfeszülnek, görcsbe rándulnak, és kialakul a nyaki, hát vagy derékfájdalom.
Gerincoszlopunk tesz egyenessé és mozgékonnyá minket. Biztosítja tartásunkat, állóképességünket, de egyúttal rugalmas alkalmazkodásunkat is. Ezt a sokrétű és bonyolult feladatot azért képes megvalósítani, mert anatómiai felépítésében a szilárd csigolyák és a rugalmas porckorongok váltogatják egymást. A rugalmas mozgás érdekében a csigolyák sok, kisebb-nagyobb izülettel kapcsolódnak egymáshoz. Mindezeken az izületeken előfordulhatnak kopások, felrakódások, degeneratív elváltozások, melyek különböző mértékű panaszokat, fájdalmat okozhatnak. Fontos tudni azonban, hogy a röntgennel igazolható anatómiai elváltozások és a fájdalom egyáltalán nem mutat szoros összefüggést egymással. Előfordul, hogy igen heves fájdalmak esetén minimális röntgeneltérés található. De ennek az ellenkezője is lehetséges: súlyos gerincelváltozás derülhet ki mintegy véletlenül, mellékleletként, ami a betegnek semmiféle problémát nem okoz. Ezek a tények is valószínűsítik a betegség pszichoszomatikus összefüggéseit. Ha stressz, feszültség következtében az izmok megfeszülnek, a kisfokú gerincelváltozás is súlyos, alig elviselhető fájdalmakat okozhat.
A gerinc egyes szakaszain kialakuló panaszok hátterében sajátos jelentéstartalmakat fedezhetünk fel. A nyaki gerinc hordozza az ember fejét. Az ember felemelt fejjel néz szembe a kihívásokkal, az élet nehézségeivel. Ez a helytállás mindaddig nem fog nyaki problémákhoz vezetni, amíg nem megyünk "fejjel a falnak", hanem képesek vagyunk kompromisszumokra, rugalmas változtatásra, kitérésre. A "nyakas" ember azonban makacs, konokul, mereven ragaszkodik elképzeléseihez, nem lehet álláspontjától, akaratától eltéríteni. Ez a beállítódás fokozza a nyakizmok tónusát, nyaki fájdalomhoz, tarkótáji fejfájáshoz, szédüléshez vezethet.
A háti (mellkasi) gerinc tükrözi vissza legjobban az ember hangulatát, kedélyállapotát. Gyász, kétségbeesés, gyengeség hatására az ember magába roskad, s ez hajlott hátáról már messziről látható. Nyomott kedélyállapot, rejtett depresszió jelentkezhet háti fájdalmak formájában. De az is okozhatja, ha a betegnek túlságosan gyakran kell "meghajolnia" mások akarata előtt.
Az ágyéki (lumbális) gerincre nehezedik testünk egész súlya. Átvitt értelemben valamennyi testi-lelki megterhelés kifejezésre juthat az ágyéki gerinc fájdalmaiban, amit lumbágónak nevezünk. Ha túl sok terhet vállalunk, amivel tartósan nem vagyunk képesek megbirkózni, akkor jó esélyünk van arra, hogy derékfájdalom jelentkezik, mely - legalább egy időre - nyugalomra, pihenésre kényszerít. Gyakran fordul elő krónikus derékfájás azoknál a nőknél, akik nagy erőfeszítéssel próbálják munkahelyi és családi kötelezettségeiket összeegyeztetni, és mindkét területen tökéletességre törekszenek. Férfiaknál elsősorban üzleti nehézségek, fenyegető csőd, vagy súlyos - a szakmai, hivatali előrejutást veszélyeztető - munkahelyi konfliktusok nyilvánulhatnak meg ezen a módon.
A gerincbetegség egyik legsúlyosabb formája, a porckorongsérv leggyakrabban az ágyéki gerincszakaszon fordul elő. Fokozott terhelés esetén a porckorongok is ellapulhatnak, elveszíthetik rugalmasságukat. Ha a porckorong külső rétegét alkotó rostgyűrű elszakad, akkor a porc belsejében található kocsonyás mag kitüremkedik, és nyomást gyakorol a kilépő idegekre. Heves fájdalom lép fel, mely az idegpályák mentén kisugárzik a comb, a lábszár mentén egészen a lábfejig. Ilyenkor isiászról beszélünk. A fájdalmak gyakran olyan erősek, hogy gerincműtétre is sor kerül. Azonban még a porckorongsérvek kialakulását, lefolyását, kiújulását is messzemenően befolyásolják a lelki tényezők, a betegek aktuális konfliktusai.