Az ember élete során számtalan olyan dologgal, jelenséggel találkozik, amely benne ijedelmet, félelmet, szorongást okozhat. Általában ezek a reakciók csak átmeneti, múló jellegűek. Vannak azonban olyanok, akikben egy-egy - mások számára hétköznapi - tárgy vagy helyzet - maradandó, sőt egyre erősödő félelmet, szorongást indít el.
A fóbia a görög phobos szóból ered, amelynek jelentése végletes félelem, rémület. Olyan túlzott indokolatlan félelem, iszonyodás állatoktól, tárgyaktól vagy helyzetektől, amelyen a beteg nem tud uralkodni. A fóbiák a beteg közérzetét alapvetően befolyásolják, életvitelét többé-kevésbé korlátozzák.
Az embernek - a kígyótól a madzagig, a vihartól a léggömbig - szinte mindentől lehet fóbiája. Mindezek azonban három nagy kategória valamelyikébe sorolhatók. Az elsőben valamilyen élőlénytől vagy tárgytól - póktól, macskától, víztől - iszonyodik az illető. A másodikban bizonyos helyzet vált ki alig elviselhető szorongást - pl. nem tud kis helyiségben vagy magasban tartózkodni. A harmadik sokkal elvontabb: általában társas helyzetektől, kapcsolatoktól illetve valamilyen betegségtől, haláltól való szorongást jelent.
A fóbiák okai különböznek egymástól, de a hatás - amit a fóbiás érez amikor szembesül iszonyt kiváltó tárggyal vagy helyzettel - azonos, legfeljebb mértéke változik. Pánikrohamot kapnak: elakad a lélegzetük, hevesen ver a szívük, szédülnek, ájulásérzésük van, mozgásképtelennek, bénultnak érzik magukat. A tünetek fellépése olyan heves lehet, hogy a beteg gyakran úgy érzi, megőrül vagy szívrohamot kap. Reakciójuk természetesen elég ahhoz, hogy legközelebb elkerüljék a hasonló helyzetet. Ez viszonylag egyszerű, ha csak arról van szó, hogy kerüljék a macskákat vagy a magasan fekvő helyeket, máskor azonban komolyan korlátozhatja a beteg életvitelét.
Az állat- vagy tárgyfóbiák gyakran valamilyen korábbi, rendszerint gyerekkori ijesztő élményhez kapcsolódnak - bár gyakran előfordul, hogy a beteg a kiváltó élményt nem tudja felidézni. Az is előfordulhat, hogy a gyermek a szülő viselkedését követi, mintegy “megkapja” annak fóbiáját. Leggyakrabban a kutya, pók vagy kígyófóbiák “öröklődnek” így.
A második csoportba tartózó helyzetfóbiák szintén kötődhetnek ijesztő eseményhez. Egy gyermek, akit büntetésből bezárnak a spájzba vagy a szenespincébe, egész életében klausztrofóbiás lehet, azaz szorongani fog liftben, földalattin sőt minden olyan helyen amit nem lehet tetszés szerint bármikor elhagyni. Más esetekben azonban az iszony keletkezése mögött sokkal összetettebb okok húzódnak meg.
Az agorafóbia (a szó eredeti jelentése szerint “piactértől” való félelmet jelent) rendszerint teljesen váratlan rémületrohammal kezdődik, melyek ismétlődnek. A beteg ezután egyre jobban szorong attól, hogy ezek az érzések újra jelentkeznek, ezért élete egyre szűkebb korlátok közé szorul, végül - súlyos esetben - már lakását sem meri elhagyni. Az agorafóbia - mely szoros rokonságot mutat a pánikbetegséggel - gyakran súlyos stresszhelyzetek, műtét, életmódváltozás, szeretett hozzátartozó elvesztése után késleltetve jelentkezik.
A harmadik csoportba tartozó ú.n. szociális fóbia a társas helyzetektől, kapcsolatoktól való félelmet jelent, és általában szoros kapcsolatban van az önbizalom hiányával. Legenyhébb esetben csak a nyilvános fellépés, előadás, beszéd tartása okoz a hétköznapi lámpalázat meghaladó szorongást, súlyosabb esetben nehézséget okoz pl. az étterem, társas összejövetelek, ismeretlen emberekkel folytatott személyes- sőt telefonbeszélgetés is.
A fóbiások általában úgy érzik, hogy betegségük valami elfogadhatatlan, megmagyarázhatatlan, szégyellni való dolog, olyannyira, hogy legtöbben még háziorvosuknak sem mernek beszélni róla. Valóban nem sok megértésre találnak: baráti körük hitetlenkedéssel fogadja, nemegyszer kineveti őket, közeli rokonokból ingerültséget vált ki. Agorafóbia esetén pl. a beteg iszonya attól, hogy el kell hagynia a házat rendkívüli módon megterhelheti, esetleg végveszélybe sodorhatja házasságát is.
Pedig a betegnek megértésre, sőt azon túl gyakorlati segítségre van szüksége. Gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezeléssel, még inkább a kettő kombinációjával a fóbia gyógyítható, vagy legalábbis oly mértékben visszaszorítható, hogy a beteg jelentős korlátozásoktól mentes, teljes életet élhessen.