A bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, ezért a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe.
Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen.
Egyes népek még likőrt, bort és pálinkát is készítenek belőle, a svédek pedig levesnek főzik meg.
A növény jellemzői:
A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Cserjés növény, mely megtalálható erdőszéleken, hegyvidékek lejtőin, domboldalakon, legelőkön. Hazánkban az egész ország területén találkozhatunk vele. A világos rózsaszín virágok júniusban vagy júliusban nyílnak, nem tömöttek, szinte szagtalanok, a törzset és az ágakat durva tüskék borítják. A húsos vacokból keletkezik az érett állapotban fénylő, piros csipkebogyó, amelynek belsejében több kőkemény mag található. A magokat szőrök - viszketőpor - veszik körül.
Hatóanyagok: C-vitamin tartalma tízszer nagyobb a citroménál. Ezen kívül pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A-, B1-, B2-, E-, K-, P-vitaminokat ásványi anyagokat (pl. magnézium) nyomelemeket.
Gyűjtés: Termését, a csipkebogyót gyűjtjük szeptember környékén Kétféle alakban kerül kereskedelembe: szárítva vagy magvaitól megtisztítva "csipkehúsként".
Hatások: A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus, és immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést.
Gyógyászati felhasználás:
Belsőleg:
A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. A bogyóból vagy csipkehúsból készített tea reggel üdítő, élénkítő hatású. Napközben hidegen üdítőitalként is fogyasztható, kitűnő immunerősítő. Meghűlésés, influenzás időszakban különösen ajánlott rendszeres fogyasztása. Náthás és lázas, hurutos megbetegedések, legyengült állapotok kiegészítő kezelésére elsősorban teakeverékekben javasolt. Lázas gyermekeknek ízleni szokott a csipkebogyótea, főként mézzel édesítve (különösen tetszik nekik piros színe miatt). A csipkebogyótea gyenge vizelethajtóként is ismert, ajánlott vesehomok kezelésére is.
A túlérett csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) étvágygerjesztő hatású. Rossz étvágyú gyerekeknek megpróbálhatjuk reggelire adni.
Külsőleg:
A csipkebogyók főzete külsőleg lemosás, borogatás formájában jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére.
Elkészítés
Teát, szirupot, lekvárt is csinálnak belőle, bár elkészítése igen munkás, miután bogyóban lévő apró szőröktől csak szőrszitán való átnyomással szabadulhatunk meg.
C-vitamin hőérzékeny, ezért a főzés – de még a forrázás is – csökkenti a tea C-vitamin tartalmát. A hatóanyagok másik része azonban csak forrázás hatására oldódnak ki. Ezért akkor járunk el a leghelyesebben, ha 2 teáskanál csipkehúst 1,5 dl. hideg vízben 2-3 óráig áztatunk, majd leszűrjük, és a szűrőben maradt növényt 1 dl. forrásban levő vízzel leforrázzuk, 5-10 percig állni hagyjuk, és ezt is leszűrjük, A két szűrletet egybeöntjük.
Kombinációk más gyógynövényekkel:
Ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcs-teákban széles körben alkalmazzák.
Meghűlés elleni teakeverékek alkotórésze is lehet.